A fotográfia a szenvedélyem. Mint bármelyik másik szenvedély kialakulásának ennek is volt egy kezdete. Tisztán emlékszem arra amikor bejöttek divatba azok a telefonok aminek már volt fényképezője.. nagyon nagy sláger volt, természetesen éltem-haltam volna egy olyanért, hát nekem is lett egy! Emlékszem az volt az első, hogy kipróbáljam milyen képet csinál. Most visszatekintve nem volt egy nagy kaland a minősége, de nem is az volt a lényeg, hanem, hogy bárhol jársz, bármit csinálsz őt vihettem magammal és, ha úgy éreztem meg szeretném állítani az időt egy pillanatra, csak előkaptam és lőttem vele egy fotót. Természetesen mindig én voltam az akitől a képek szétszóródtak a barátok felé, hisz nekem volt a legtöbb megörökített pillanatom. Tehát igen, valahonnan innen kezdődött és egyre csak fejlődtem napról-napra, egészen a mai napig és tovább, mert a fejlődés végtelen.